Yes/No....

Uramisten.. Tegnap elolvastam a barátnőm Vivcsy blogját és mit olvasok?? Szegénynek tegnap meghalt a dédimamája... Ez rettenetes... Jajj szegény.. Úgy sajnálom... Biztos nehéz most neki... Emlékszem amikor az én Dédim halrt meg... Borzalmas volt... Egyszercsak mikor ott aludtam mamáméknál, mert anyu bulizni ment, felhívták mamámékat telefonon... Nem tudtam ki csak kérdezgettem papámat hogy ki lehet és miért... Ő csak azt mondta hogy szerinte Dédi meghalt... Nem akartam hinni neki... Azt hittem csak viccel... De mikor mamám lerakta csak ennyit mondott:
- Dédi elment Szimike ... Örökre...
Na akkor éreztem úgy hogy megszakad a szívem... Nagyon sírtam... Ráadásul még Anyu sem volt otthon akihez odabújhattam volna... Csak sírtam és sírtam.... Aztán mamámék felhívták Anyut hogy megmondják neki mi van... Ő meg hazajött... Már este volt és fradt is voltam és még haza is kellett mennünk... Éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam.. De szerintem anyu sem.. Másnap Papám feljött hozzánk... Aznap alig beszéltem legfeljebb annyit, hogy igen, nem... Elég kicsi voltam még és nagyon fájt a dolog mert nagyon nagyon sok emlékem származik tőle... Volt egy nagy kertes háza kiscsirkékkel meg málnás meg szőlős meg minden ami csak egy kisgyerek kérhet... És mindíg mentünk hozzá grillezni... Meg.... Volt kutyája is ... Bobi a németjuhász... Mondjuk ő már előtte elszökött de régebben ott volt.. Szóval nagyon szerettem..
Egyszer mikor mamámmal bementünk egy boltba kinéztem egy babát... Mami nem vette meg pedig nagyon szerettem volna.. Majd mivel minden hétvégén jött hozzánk ebédre Dédi, amikor aznap jött ott volt nála az a baba amit nagyon szerettem volna... Pedig senki sem mondta neki és megvette nekem... Nagyon szerettem.... És még most is hiányzik...
Mondjuk a halála várható volt mert nagyon beteg lett és kórházba került... De én ezt olyan kis gyerek fejjel nem bírtam felfogni... Még a halála előtt aznap elmentünk hozzá a kórházba... Én nem akartam menni mert épp egy nagyon jó játék közepén voltam... Anyuékra is nagyon haragudtam mert beráncigáltak a kórházba... Ott mindannyian megpusziltuk és mikor hazaértünk utánna vagy 1 órával felhívtak hogy meghalt...
Köszönöm a szüleimnek hogy akkor nem hagytak otthon mert az volt az utolsó lehetőségem hogy lássam és megpuszilhassam öreg arcát és megfoghassam öreg kezét...
Ha akkor nem mentem volna semmit sem adhattam volna neki utoljára az életében, azért amit értem tett...
(L)...NAGYON KÖSZÖNÖM...(L)..... :(