Hm. Még mindíg emlékszem, mikor az első iskolába igyekezésem napján, reggel izgatottan kiugrottam az ágyból, körülbelül fél órán át öltözködtem, hogy megtaláljam az alkalomhoz illő ruhát, és már az ajtónál álltam, ki akartam lépni, de megtorpantam, és visszanéztem... egy dolog megijesztett..
-Anya! És mi van ha nem lesznek barátaim??- és ezt olyan félelemmel mondtam, mintha azt kérdezném, hogy mi van, ha út közben jön a halál... Az anyukám persze csak nevetett, és kituszkolt az ajtón... pedig valós kétség volt. ha akkor nem nyújtom a legjobbat, azon a napon, 8 évre lebélyegezhetem a jövőm... persze aztán ez kiment a fejemből amint beértem a terembe, de... a lényeg ez volt...
Most pedig ugyan ez áll előttem... itthagyom azokat akik a részeim lettek, akik hozzám nőttek, és akiket szeretek, és az egyetlen támaszaimat, és tovább lépek, bár akaratlanul... és... ott... ha úgy hozza a sors, talán olyan leszek, mint a fekete bárány... vagy épp az osztály legjobb csaja... bármi lehet.. ami biztos, azt meg itt KELL hagynom... és ez félelmetes... most, hogy a családom egy része úgymond "elveszett", most még egy és fél év, és ... a barátaim is elvesznek... mert nekem.. sulin kívül nem nagyon vannak barátaim... csak azok akiket a barátaim barátai alkotnak.. de ők meg nem igazán barátnak nevezhetők...
igen, tudom... még több mint egy év... de az úgy elrepül.. mindjárt tarisznyát varrnak nekem... azt menj utadra.. mindenem oda.. most... és még ez is... MIÉRT?
... miért nem kérdezi meg senki, hogy menni akarunk-e ? vagy, hogy nem fáj e ez az egész? nem... minket visz a kötelesség.. és kész... nincs választás.. a múltadat ott kell hagynod, és kész...
Nikivel meg tegnap összevesztem... és amúgy...
Niki fogalmam sincs most mi van veled... Marcival is összevesztél, velem is.. Marcival majdnem szakítottál...
nem értem... és ... én is változtam.. nem kicsit... körülöttem is minden változik.. és ... ezen nem változtathatok... de... én elmondtam neked mindíg is mindent... és mikor próbáltunk lehívni, mindíg mondtad, hogy most nem jó mert megyek marcihoz stb.. meg te azokkal nem igazán barátkozol akikkel én.. és sosem érzed jól magad... na ezért nem szóltunk a múltkor... és azt, hogy önfejű vagy, már neked is mondtam... ÉS EZEN NEM KELL MEGSÉRTŐDNI...
de ezt most nem részletezem... hagyjuk inkább... már mondtam neked, de ha ennyire magadra veszed, akkor sajnálom...
és .. én tényleg ugyanúgy szeretlek titeket... mindenkit másért szeretek és gyűlölök.. de túlsiklok a hibák felett, és próbálok úgy tekinteni rátok, hogy "A HIBÁTLANOK " ... de.. ha te mindenen felakadsz, akkor ezt elég nehéz... ....
örülök, hogy úgy gondolod, hogy velem építetted ki a legjobb kapcsolatot.. és, hogy sosem fogod elfelejteni az együtt töltött időket, mert én sem... és egyáltalán nem akartam veled összeveszni, mert szeretlek, és mindent veled osztok meg elősször ( és ezen a többiek ne sértődjenek meg.. ), ... mikor már mindent megpróbálok, hogy segíthessek, és próbálok segíteni a nehéz helyzetekben, de te nem hagyod.. az nekem fáj... olyan mintha nem lennék annyira fontos, hogy segíthessek.. mintha nem rám tartozna.. és ha tényleg nem rám tartozik akkor meg ezt mondd.. és nem fáj.. érted? ...
és.. senki sem kéri, hogy változz meg... én ezt SOHA AZ ÉLETBEN NEM MONDTAM.... mert niki úgy niki ahogy van.... és az önfejűségével együtt szeretem. és kész... és ezt... nem úgy mondtam, hogy niki olyan egy önfejű *** ... hanem úgy mondtam, hogy niki mindíg is önfejű volt, és nem fog változni :D ...
és ez NEM MIND1!!!!!
de.. látom nem érted... mindegy... engem nem zavar, ha haragszol rám.. remélem egyszer megérted mit akartam mondani.. az a lényeg, hogy a többiekkel is jóba legyél.. mert mi EGYÜTT VAGYUNK egy csapat... és kész... és ... igen nehéz lesz... de ... legalább addig örüljünk már amíg együtt vagyunk... már csak egy és fél évig kell kibírni engem... :( .. aztán... majd minden jobb lesz... vagy .. hát ha nem is jobb.. DE EGÉSZEN MÁS.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése