Szijasztok... Már régen hallottatok rólam.. Mert mostanában csak ilyen szomorú bejegyzéseim vannak.. Bocsi... Csak most nincs túl jó hangulatom... De, ha azt kérdezed miért, ha azt mondom mindenért, úgysem hiszed el.. pedig tényleg így van... Mindenért... A Családi állapotomért, a tanulmányi eredményeimért, a barátaimért, a szerelmekért, és még saját magam miatt is... Szóval most kicsit sem vagyok a toppon... De persze ettől függetlenül élem az életet mint mindenki más, csak itt mostanában pár hete, úgymond "eltűntem" ... Mert ... Nem volt olyan hangulatom, hogy napjaimról fecsegjek, inkább a lelki állapotom mutattam be... Már azt sem írtam le, hogy miylen volt a csajos délutánunk... Hát ... Régen volt, de az a lényeg, hogy sok dilis képet csináltunk Nikiéknél... Viccesek is lettek, jók is lettek... Szóval jól éreztük magunkat... Aztán voltak ugye a március 15.-és próbák, amik sok hülyeséggel teltek... és jött az előadás, ami tele volt bakikkal... de azért elvileg élvezhető volt... és itt volt a hétvége, mikor jött Szicsu és megünnepeltük a születésnapját... ami megintcsak fergetegesre sikerült.. szóval... élem világom.. bár az utóbbi napokban már az is fáj ami nincs... szóval.. szuper...
Tegnap még sikerült este összevesznem Nikivel, egy olyan dolgon aminek semmi alapja... de.. mindegy.. ha neki így jó.. hát hajrá.. csak így tovább.. (Y)
úgyhogy ez még rátett mondjuk egy kanállal.. ez már annyira nem is ráz meg... csak szarul esik ennyi... a lelkemen már úgysem tud nagyobbat rúgni szóval különösebben már nem zavar...
aztán ma elkéstem mamáméktól, és összefutottam, azzal a személlyel akit a legjobban kerülök a világon... szóval jól indult a reggel... aztán elmentem valami hülye megnyitóra, de sajna semmit sem jegyeztem meg, mert állandóan kattogott az agyam... mindenen.. az életemen.. hogy hol szúrtam el.. és még jobban, hogy hogy fogjak hozzá rendbehozni... aztán nagy nehezen hazaértem... és lementem vivivel átbeszélni a dolgokat... mert... semmi sincs rendben.. és ami a legrosszabb, hogy senki sem tud segíteni.. legfeljebb pcihológus.. de már ő sem, mert önszántamból nem mehetek el, a családomban pedig nincs olyan személy aki tudna mindenről.. aki tud a dolgokról az egyes egyedül vivi... mert... nem tudom... valahogy mindíg ő van kéznél... hirtelen neki öntöm ki í szívem... nem tudom miért.. ez olyan megmagyarázhatatlan... talán mert más nem értene meg... talán... de .. az a legeslegrosszabb, hogy már ő sem tud segíteni... senki... EGYEDÜL VAGYOK EBBEN A KURVA NAGY VILÁGBAN ÉRTED? TÖKEGYEDÜL..........
és igazából..... egyáltalán nem jó egyedül lenni... mikor senkid sincs, az a legrosszabb... mindennél rosszabb... mikor senki sincs, aki tudna segíteni.... EGYSZERŰEN SENKI.........................
egyedül a csoda... csak egy kis pozitív kéne négy hónap után.. csak egy dolog oldódjon meg... MINDÖSSZE 1.... hogy legalább elinduljon egy lavina.. vagy valami... mert... négy hónappal ezelőtt kezdődött minden.... amikor .... ÉS MOST MINDENKI AKI OLVASSSA A BLOGOM JÓL FIGYELJEN MERT ELEGEM VAN ÉS KITÁLALOK.....
szóval.. decemberben megismerkedtem egy fiúval akit úgy hívtak hogy Zsolti... aztán nem lett belőle semmi... elbújtam előle... december utolsó napján találkoztunk elősször, és ... hát azóta bujkálok... majd jött Puki, Steve vagy akit akarsz, a nevelőapa ügy... ami mégjobban taccsravágta az életem... és még nem, most sem hevertem ki... szóval jött és befurakodott az árva életembe, az anyám és az én kapcsolatába, és a magánéletembe.. mindenhová... és itt él 3 teljes hónapra... megszűntek a családi ebédek, a közös programok anyával... nem beszélünk annyit, és ... semmi sem a régi... majd jöttek a sulis gondok... rontottam, és még most is rontok... és nem csak egy tárgyból, hanem mindenből.. a tanárok mondják, hogy többet tanuljak.. csak.. nem ezzel van a baj... hanem azzal.. hogy... nincs lelkem hozzá... nincs hozzá lelkesedés.. nincs életerő.. elfogyott... eltűnt.... a nyelvtanversenyen sem nyertem, mert nem volt hozzá lelki erőm... tavaly nyertem... akkor még semmi bajom nem volt.. és akármennyire utálom a versenyeket, mégis van bennem egy olyan izgalom, ami hajt, hogy véghez vigyem a dolgokat, és én legyek a legjobb.... de már nem... valahogy megszűnt... És akkor jöttek a szerelmi gondok ismét... Igen... a sulis fiús perverzitások, és az, hogy marcit jobban megismertem meg minden... és igen... JÓL FIGYELJEN MINDENKI... remélem ezzel is cukkoltok majd... bár ennél rosszabb már úgy sem lehet... remélem marci te is olvasod, hogy tudd... TETSZETTÉL... igen... és... most remélem TE is Niki és TE is Marci olvassátok ezt a részt... MERT NEKEM EZ A DOLOG MINDENNÉL NEHEZEBB... Mikor jóban vagytok nekem öröm is meg nem is... mikor rosszban vagytok, az is... és ... mikor Nikinek segítek, és marcinak fáj, az is rossz... és .. Mikor Marcinak segítek, és Nikinek fáj, az is rossz... és Mikor mindkettőtöknek segítek, és mindkettőtöknek jó, örülök... de mégis sírok... szóval ha belegondoltok... ez iszonyú összetett és nehéz ez az egész.... Szóval.. mindegy... nem nyaggatlak titeket tovább ezzel.. ha akarjátok gondoljatok bele és kész... ennyit kérek..
majd jöttek ezek miatt a dolgok miatt a baráti "csaták" ... hat éve nem vesztem össze Nikivel EGYETLEN EGYSZER SEM... és most szinte minden második nap összeveszünk... és ez fáj.. és, hogy Szicsu, úgy érzed nem szeretlek... igen.. nem bántasz meg.. de azért valahol ez is fáj.. és... PISZOK NEHÉZ ... és összevesztem már mamámékkal is, szóval ők sem segítenek nekem... nyakamon a felvételi, a jegyeim a padlón, mindjárt ballagunk, és még az utolsó percek előtt elveszítem a barátaim... az anyámmal együtt lakok, de már szinte külön... ÉS MINDENEM ELVESZETT.. SEMMIM SINCS... ... és ... fáj, hogy hazugságokból élek... ez még... rosszabb... ennél... ha nem lenne rajtam ennyi súly, jobban menne... de.. most mindenem összeomlott.. értitek?... semmim sem maradt.. se család, se barátok, se társ, se tanulmányi eredmények.. SEMMI.
megszűnt az életem.. egyedül vagyok ebben a világban... teljesen... és ez nem olyan ügy, hogy megbeszélem valakivel... ehez már én is és ti is kevesek vagytok.. összeroppanok... nem bírom tartani... és ... mindez már 4 HÓNAPJA... és... mégis mosolygok.. mégis vidám vagyok, pedig legjobban azt szeretném ha egyedül ülhetnék valahol, és addig sírhatnék amíg meg nem halok... és senki sem kérdezné mi bajom.. és ha azt mondanám, hogy MINDEN akkor értenék... és ...
DE NEM ÉRTITEK... nem tudom elmondani... és fáj... és még ha értenétek is, nem tudtok segíteni...
HOL A KÚT? ... NEM MEGY...
Tényleg csak ezért élünk?... Hogy ezt kapjuk? ... Tényleg csak azért vagyok, hogy túléljem a napokat? ..... Tényleg rosszabb lesz ennél is?
Még muszáj élni?........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése