"Catrinet láttam, amint egy nagy fekete limuzinba beszáll, mindenki ott áll előtte és integetnek. Ekkor minden ismét átfutott az agyamon. Nem! Én nem akarom, hogy ez legyen az utolsó emléke rólam, hogy összevesztünk!
Ebben a pillanatban lefelé vettem az irányt. A folyosók és a lépcsők sokkal hosszabbnak tűntek mint előtte. Vitt a lábam. A szívem hevesen vert. Végre megláttam a szabadba vezető ajtót. Gyorsan kinyitottam és szélsebesen futottam a buzgón integető tömeg felé. Már ott voltam. Sok ezer gyerek, akik mind neki integettek. Átverekedtem magam a gyerekseregen, és már majdnem ott voltam, amikor a motor beindult, és a kocsiból integető kéz távolodni kezdett. Elment. És az egyetlen emlékemet róla tönkretettem...
A tömeg oszlani kezdett, én pedig egy pár perc után ott álltam egyedül a füves udvar közepén, egy szomorú emlékkel az egyik legjobb barátnőmről, akit valószínűleg soha többé nem látok. Elszúrtam. Vége.
Amint a kanyarban eltűnt a fekete autó, a nap vöröses fénye vonta be az egész vidéket. Február volt. Az idő mégis már hónap eleje óta tavaszias. Friss virágillat vont be mindent, és a cseresznyefa már bontogatta az illatos rózsaszín szirmait. A fű is kezdett ébredezni a tél jeges takarója után, és most friss méregzöld színnel tört ismét a felszínre. Az ég világoskék színe, most rózsaszínre és vörösre váltott. Kezdett hűvös lenni. Hideg szél futott végig a testemen, s a végén egy apró reszketés lett az eredmény.
A fájdalomtól sajgó szívvel nem volt kedvem visszamenni a rossz emlékeket hordozó szobámba. Úgy döntöttem sétálok egyet.
Átvágtam a réten. A szél belekapott hosszú szőke hajamba. Egyre jobban fáztam, de nem érdekelt. Szerettem volna egy kicsit magányos lenni.
Az ég már sötétvörösre váltott, s a fák lombjai, amiket magam mögött hagytam, rideg árnyékot vetettek a friss zöld fűre.
Amint visszapillantottam, már nem láttam az árvaházat, csak a domb mögött lenyugvó napot. Utolsó erejével még megpróbálta fényre deríteni az égboltot, de már csak pislákoló vörös fénysugár volt, ami megfestette az eget. A hideg szél kívül belül megfagyasztott, s már szinte a szívem is kővé dermedt tőle."
___________________________________________________
Ez volt az első idézet a blogomban a regényemből... Aki el akarja olvasni végig, keressen fel, aztán majd kitalálom, hogy megengedem e.. Egyenlőre a folytatás titkos .. Vagy mi...
Benne van a szívem és a lelkem... Ebben átélem azt, amit át akarok élni, és valószínűleg az életben sosem fogok...
I ♥ my novel.
Valószínűleg még rakok fel részleteket... nyugi... ( már ha érdekel... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése