Szija.
Húú... Ööö... Elég régen írtam... Meg amit írtam, az sem nagyon mutatta, hogy mi történt velem az nap. Csak mostanában valahogy elment a kedvem attól, hogy arról beszéljek mi történt velem ... Nem tudom, valahogy jobban esett arról írni amit érzek... Csak sajnos ez sem vezetett sokra... Senki sem vette figyelembe... A blogom csak azért olvassák, hogy legyen mivel bántani... De... valahogy nem gondolnak bele... Nem sűrűn szoktam verset írni.. De mikor írok, és A BLOGOMBA írok.. annak azért van jelentősége... de ez ugye nem érdekes... végülis eleget olvasunk ilyet irodalmon.. szóval ezt nem kell figyelembe venni.
Na .. hát a hétköznapjaim elég terroristák.. igen.. terroristák.. ilyen lelki terror folyik most a suliban vagy mi... vagy én érzem így.. nem tudom. De az biztos, hogy Tamás nem felejtette el a dolgokat... És egyhamar nem is fogja ahogy ismerem... Bár az én ismereteim vele szemben nagyjából mindig tévednek.. szóval már nem tudom mit gondoljak...
Most vagy az van, hogy engem akar Rékán keresztül féltékennyé tenni, vagy egyáltalán semmi köze hozzám, és csak magát akarja fényezni, vagy tényleg szereti, de akkor meg engem nem szeretett igazán... mert ennyi idő alatt egyszerűen nem lehet túllépni a dolgokon.. és tudom hogy nem is lépett túl...
Szóval a választ már csak ő tudja...
De most inkább hagy beszéljek az unalmas, terrorista, irritáló hétköznapjaimról...
Tegnap igaz, szombat volt, mégis nyolckor kellett kelnem... Vagyis nem... Anya fél nyolckor keltett, mert lefelejtette, hogy még több mint egy órám van, hogy elkészüljek... Ugyanis Éneklő Ifjusági Hangverseny volt az nap... Szóval ... Felkeltem, Spongyabobot néztem, reggeliztem, szép nyugodtan... aztán szépen összekészültem, és felvettem a fekete gatyám, a piros tinódis pólóm, és a magassarkúm... rá pedig egy fekete kabát szerűséget, mert csak az illett hozzá... Szóval.. úgy néztem ki mint egy titkos ügynök vagy mi... Elindultam Nikihez, és bár az utat a Kallómalom útról a Töviskesre 10 percesnek terveztem, mégis 20 percbe telt, amíg magassarkúban végig topogtam fél Egeren... szóval nagyjából kilenckor elindultunk a Műv. Házba... Negyed tízre ott kellett lenni mert el kellett próbálni hogy megyünk be, hol állunk stb...
Szóval még volt negyed óránk odaérni... Végül megérkeztünk, még volt nyolc percünk, mégis rohantunk mint az őrült... megszokás... Niki azzal az ürüggyel, hogy ők hoztak engem, megmondta, hogy én kérdezzem meg a portástól, hogy hol is vagyunk... hm... meggyőző :D xD ... Szóval megkérdeztem... 9-es ... jó megyünk.. végigpásztáztuk az összes ajtót, számot keresve, míg végre meg nem találtuk... Bementünk, méh alig voltunk.. Jó elpróbáltuk.. a dobogók között akkora rés volt hogy a cipőm simán ott hagyhattam volna... és én pont egy bazinagy rés fölött álltam terpeszben... majd egyszercsak énekelek és eltűnök... vagy beragad oda a cipőm és mezitláb topogok le a végén.... hát ki tudja.. én mindenre képes vagyok...
de aztán minden oké volt... igaz tökhamisan énekeltünk, és túl gyors is volt.. meg a szöveget sem tudtuk, de kaptunk tortát, amit sajnos csak hétfőn ehetünk meg... de azért ... jó volt vagy mi.... sokat hülyéskedtünk....
a lényeg hogy.... SZÁÁÁÁááállj... Száááááállj... SZÁÁÁÁÁLLJ....
( aki ott volt érti, aki meg enm , az ne gondolkozzon rajta :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése