Tegnap elmentem végül Vivihez, és írtunk regényt, hülyéskedtünk, öltöztünk, megsültünk és olvastunk természetesen a Twilight saga sorozatból... Ő Breaking dawn én meg Eclipse. Bő száz oldalt elolvastam nála.. Majd elmentem mamámékhoz a kutyámért, és haza. Itthon tovább olvastam, majd anya bejött és kirángatott abból az édes világból amit a könyv nyújtott.
-Ma a földig süllyedtem miattad délután. - kezdte. Hát ez nem túl bíztató... Már megint mit csináltam?
- Lementem délután a lányokkal... - értsd: Petra, Fanni, Zsófi, illetve mindegyikük anyukája... - És Petra mondta, hogy nagyon rosszul esett neki amit csináltál...
ööö... Mit is csináltam? ... Anya kérlek beszélj úgy, hogy értselek!!!
-Megint sírt, és Zsuzsa ( az anyja) meg elkezdett velem veszekedni. Én nem tudom, hogy hogy volt ez az egész, de Petrát nagyon rosszul érintette a dolog.
Még mindig nem tudtam biztosan miről is beszél, de azért kezdett derengeni valami ami megbánthatta. Mindenesetre adtam a tudatlant...
- De miért mi is történt? - kérdeztem meg körülbelül negyed óra mesélés után Petra fájdalmairól... Persze már tudtam... Az egyetlen dolog, amivel mostanában keresztbe tettem neki, vagyis amiről tudok, az az angol tábor. Az iskolában minden évben megrendezik ezt. Egy hetes, reggel bejárós este hazajövős tábor, délelőtt tanulunk, délután különböző programokkal. Szeretem, mert elvonja a figyelmem a dolgokról, és eddig minden évben el is mentem. Viszont az utolsó héten kiderült, hogy senki sem akar menni... A végén csak én és Petra maradtunk... Én elkezdtem mondogatni, hogy nem megyek, mert senki sem jön stb... És valahogy úgy éreztem mindenki komolyan is vette... És őszintén azt hittem, hogy tudnak a dologról, hogy még nem fizettem be. Persze abból a szempontból igaza van, hogy a szemébe nem mondtam, hogy nem megyek, de igazából én magam sem tudtam még. Tényleg... Azért halogattam, hátha valaki még jelentkezik, és nem csak ketten leszünk, meg a kicsik... De aztán a kedvem is elment az egésztől, és a határidőnek is vége lett, én pedig nem fizettem. Ő viszont már igen... Az utolsó nap ( Péntek) délután megkérdezte, hogy akkor jövök e, én pedig mondtam, hogy nem... Nem mondott semmit, csak megkérdezte, hogy tényleg? ... Én meg mondtam, hogy igen... És akkor telefonálni kezdett... Nem gondoltam, hogy ennyire rosszul érinti... És tudom, hogy ebben tényleg én vagyok a hibás... Már csak azt reméltem, hogy nem erről van szó...
- Tudod... Az angol tábor... - folytatta anyu... Na kész... Hát mégis... Ennyi...... Akkor ezért... Ilyen az élet. Csak tudjátok mit? ... Valahogy hiába, hogy most én vagyok a hibás, mégis kevesebb van az én számlámon mint az övén...... Ő volt, hogy kibeszélt a saját lakásomban... És nem kicsit. Olyanokat, hogy kényes vagyok, önző, nyafogó, tömöm a mellem és hasonlók... És én nem rohantam rögtön az anyámhoz. Próbáltam megoldani. Nem álltam bosszút, nem ordibáltam vele. Leültem, és megbeszéltük. Viszont ez igazán fájt. De nem mondtam... Csak megoldottam, pedig nem kicsit sértett meg. De volt már példa rá, hogy a legkisebb hibáimat felrótta az anyjánál, és sírt, hogy hogy megbántottam... Ezért gondolom az anyja már eléggé... Hát, hogy is fogalmazzak... Nem kedvel......
Mindegy.. Anya a "beszélgestést" ami tulajdonképpen abból állt, hogy ő mondta a magáét, én meg olvastam az Eclipset és egyetértően bólogattam, azzal fejezte be, hogy megbeszélte, hogy Petrát felhívom, megbeszélünk egy időpontot, lehívom, és megbeszéljük az egészet.
Ugyanis közben az is kiderült, hogy Petra most úgy érzi, hogy egy senki. Hogy én azért nem mentem, mert nem tartom annyira, hogy vele legyek... Hogy én útálom... És, hogy teljesen önbizalomhiányban szenved...
Tehát ismét nyakamon a problémák.. És még csak most kezdődött a szünet... Nekem semmi kedvem találkozni vele. Végül is mit mondanék? Bocs, hogy "átvertelek" és nem is úgy volt az egész ahogy te gondolod, de megint rossz színben tűntem fel, és már mindenki haragszik rám e miatt... De persze nem te vagy a hibás hanem én... Könyörgöm bocsáss meg.. ( térden áll )
Ez most mire lenne jó?... Mindegy... Valamit ki kell találnom... És most már nem csak Petrának, hanem mindenkinek akinek elmondta, mert én vagyok a rossz... Ami igaz is. Csak ez kicsit összetettebb... De az nem számít. Most az angol tábor a lényeg, ami mellesleg ma kezdődött... Szuper.
***
Vége lesz az időknek, a világnak, ennek az egész kuplerájnak, amit létrehoztunk magunk körül. Az egészet össze fogják hajtani, és félre fogják tenni, mint valami molyrágta szőnyeget.
/Dean Ray Koonz/
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése