Szeretlek?!...

 

Szerelem. Fogalom? Érzés? Jelenség? Ki tudja. Az biztos, hogy egy olyan csodálatos érzés, ami felkap, elragad, elhomályosít, és melegséggel tölti meg szívünket. Szerelem e szó hallatára mindenkiben valami furcsa érzés kering. Legalábbis bennem mindig. Valakinek jó, ha szerelemes. Valakinek viszont nem. A szerelemhez sajnos 2ember kell...

  

Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek.

Aki nem szeret, az a mosolyodat is gyűlöli. De én azt mondom: Aki a mosolyodat gyűlöli, az jobban szeret, mint bárki, csak fél téged szeretni, gyűlöl szeretni, de eközben epekedve vágyódik utánad.

A suttogást még csak hallanod sem kell, máris tudod, hogy rólad beszélnek.

Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.

Nem boldog vagyok, hanem vidám. Ez nem ugyanaz. A boldog nőnek nincsenek gondjai. A vidám nőnek vannak, csak megtanulta, hogyan kezelje őket.

Az emlék olyan, hogy attól sóhajtani kell, mert belül valami elolvad..

Nehéz olyasmire várni, amiről tudod, hogy talán soha nem fog megtörténni; de még nehezebb feladni, mikor ez az, amit mindig is akartál..

Az életben miért a leggyönyörűbb dolgok a legveszélyesebbek? Például a napfény, a bizalom, a szerelem. a napon leéghetünk, az ígéreteket megtörik. És a szíveket is..

Olyan furcsák vagyunk mi emberek, a lelkünk sír az ajkunk nevet. Egymásról azt hisszük, boldog talán, s irigykedünk minden szaván. Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog gondolatai tiszták, szabadok. S nem vesszük észre, hogy vennénk észre, hogy könnyei égnek csillogó szemében. Hazugság az egész életünk, hisz akkor is sírunk, ha nevetünk..

Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak, az emlékek -jók vagy rosszak- mindig könnyeket csalnak a szemembe.. és hogy néha a szavak nem helyettesíthetik az érzelmeket.

"Ha végleg elhagysz, az én életemnek megszűnik az értelme. Ha hagylak elmenni, soha többet nem látlak viszont. De hiába próbálok küzdeni ellene, csak halasztom a halaszthatatlant. Szembeszállok mindennel, hogy még egy percet eltölthessek veled, és ha ez lehetséges, akkor egész életemben érted fogok küzdeni, azért az egyetlen percért, és azért az egy kimondatlan szóért!"

/ P.S. I love you c. film /