Távolság...

 A barátok olyanok, mint a csillagok. Nem mindig látjuk őket, de tudnunk kell, hogy léteznek.

/Alan Alexander Milne/

"Igen , ma este egy kicsit túlvetettem a sulykot , ingerült vagyok :S meg akarok változni olyan emberre akarok válni aki nem fel a holnaptól...mert így van Felek attól hogy minden elillan és a végen itt állok majd kiüresedett lélekkel egyedül mint egy szellem és nézem majd mások boldog eletet, mikor kijöttem Angliába meg nem sejtettem ezt az ezrest de most vagyis ma egy napra eltűntek belőlem az ezresek , nem ereztem csak kritizáltam és veszekedtem és sajnálom ha valakit is megbántottam :S nem tehetek róla olyan volt a hangulatom hogy szerintem sokan a pokolba kivantak volna...soha nem volt meg ilyen velem hogy egy ártatlan jarokelobe is képes voltam kifogást találni ..talán elérkezett a kovetkezo szint , talán ez egy jel volt hogy túl gorcsosen elem a napjaimat tele elvarasokkal és a szervezetem így adta ki magabol, most mar nemikepp lenyugodtam de mar nincs is bennem más csak keserű tudat és folyamatosan sirhatnekom van :S. Senki sem vigasztal senki sincs itt.. Egyedül ulok a sotetben és az eletemrol merengek miközben a saját arnyekomat nézem a szemben levő tukorben . Legszívesebben tombolnék és addig nem allnek le amíg ki nem irtom magamból a keseruseget. bárcsak lenne valaki aki atolel és lenyugtat és legfokeppen meghallgat. Anglia olyan mint egy kietlen puszta...hiányzik belőle az élet jobban fogalmazva csak az én lelkem hiányzik ...úgy akarok élni hogy senki ne vessen nekem Határokat és végre beken hagyjanak ... csak ennyit semmi többet...mindig szerettem a sotetben saját magam nézegetni amint színlelem hogy boldog vagyok , de ennek vége van! nem birok a szemembe nézni saját magamnak , a lelkemben levő buvos kastélyban eloltottak a gyertyák és így egyedül kell kitalálnom a labirintusból.. Hiányoztok nagyon főleg ti : Krekkem , Szimcso , Szicsu , ReQ , Niki..igen ti voltatok azok akik kivezettek a labirintusból és Fénnyel árasztottatok el a lelkemet mikor minden kialudt..Koszonom nektek hogy ennyire támogattok és nem felejtetek el. Számomra ti vagytok azok akiket igenis a best-ek koze sorolok és azt mondom hogy ti orokke egy szépen kivilagitott szobában fogtok a kastélyban maradni ahol a sok fojtó titok és keseruseg kozott ti lesztek a kiutam ...az a sok kozos emlék otthonról tehet arról hogy most igenis birok erős lenni és megtartani a világ fele az önbizalmamat és csak az optimista énemet mutatni mindenkinek.
De az igazság az hogy a valosag mindig fájdalmasabb annál amit elképzelek hogy tortenik.Hiába sulykolom magamba hogy minden rendben ..sajnos ez közel sincs így ...A tudat hogy meg mindig egyedül ulok és senkinek meg eszebe sem jutok a közelemben szornyu kínnal tolt el . Legszívesebben sirnek de egy könnycsepp sem hagyja el az arcomat. Úgy van nem hagyhatom hogy lássak hogy valami baj van .. nem engedem hogy elrontsam mások hangulatát azzal hogy depizek és gyulolom magam és Angliát és , hogy ember undorom van ....nem! ez orokke egy megfejtetlen titok lessz a környezetemben , senki sem fog tudni rólam és senki sem lesz szomorú amíg a közelemben lesz..mert ilyen az élet , kemény , baratsagtalan , és kegyetlen...ilyenek vagyunk mi emberek....kozulunk is csak páran járnak a számomra oly ahitott Fényben...igen ti vagytok azok az igaz Best-jeim....Koszonom nektek


Sajnálom ha érthetetlen , sajnos nem tudtam megerőltetni magam egy szimpla bejegyzéssel..igen sajnos ilyen kuszán járnak a valós gondolataim is........"

~

Szeretlek Dorina.

Te vagy az, aki képes sok-sok ezernyi kilométerről is bevilágítani ezt az éjszakát, ezt a betonrengeteget, ezeket az embereket, és az életem.

Hős vagy.

Lehet, hogy nem is tudsz róla, mert nem szoktam neked mondani, de nem egyszer te mentettél meg az öngyilkosságtól...

Igen. Öngyilkosságtól.

Ne add fel soha.
Ha te feladod, mi is elveszünk...

~