Kicsit...

 Súlyosnak éreztem a karom és a lábam, csalódás ült rám, valami névtelen, lebegő zavar fogott el. Nem akartam betolakodni a világába. Csak egy ideig át akartam ölelni, a mellkasomra húzni a fejét. Csak át akartam ölelni, míg teste kemény munkával átadja magát a múltnak.

Most kicsit szeretnék írni blogot. Kicsit másképp mint szoktam, de mégis úgy, ahogy régen. Most kicsit szeretnék tavaszt, meg nyarat, napot, kék eget, meg bárányfelhőket. De kicsit el vagyok havazva megint. Kéne egy kicsi idő, hogy a dolgaimat igazán rendbe tegyem, de ha még lenne is, túl beteg vagyok. Kicsit másképp akarok gondolkozni, boldogabban, meg pozitívabban. Most kicsit el vagyok keseredve. Kicsit semmi sem olyan, mint ahogyan lennie kéne. Legalább egy kicsit jönne össze valami! De tényleg csak egy kicsit! De nem... kicsit sem szegődik mellém a sors. Nehéz a suli is, de most kicsit más dolgok fájnak. Igen megint ő. Nem is kicsit, hanem nagyon.
Ma egy kicsit beszélgettünk a lányokkal. Kicsit kiakadtam. Kiderült, hogy kicsit sem úgy lesz minden, mint ahogy eddig tűnt. Kicsit elegem van.

érdekes mikor annyira szeretsz valakit, hogy mindent megteszel érte. elhagyod a büszkeséged, mert futsz utána. az önbizalmad, mert úgy érzed sose tetszel neki. az önbecsülésed, mert hagyod magad porig alázni. és mikor kinyílik a szemed, észreveszed, hogy ez így nem jó. nehéz helyzet! mert akármit csinál, vagy nem csinál, teljesen mindegy, szereted..

Kiderült, hogy kicsit sem akar máshová menni, hanem még sorrendet cserél, és oda jelentkezik középsuliba, ahová én. Kicsit zavar. Nagyon összetörtem.... vagy csak egy kicsit?!
Az biztos, hogy ha csak egy kicsit figyelne oda, akkor látná mennyire idegesítően összejön vele kapcsolatban minden. Ha mégis oda jön, akkor legalább legyen az osztálytársam. Kicsit úgy érzem, hogy átvert. Most kicsit elég. Le akartam zárni ezt a nyolc évet, és itt hagyni, kicsit csalódottan, de büszkén. Kicsit elakartam felejteni mindent, és újra akartam kezdeni. De nem... ha ő is oda jön ahová én, akkor nem felejthetem el. Ha évfolyam társam lesz, kicsit deja vu érzés kerít hatalmába. És nem... kicsit sincs kedvem újra végigcsinálni négy évet, hogy minden nap látom, egy karnyújtásnyira van, de nem érhetem el. Nem lennék rá képes.

Kicsit elég volt. Most kicsit fáj.

Egy kicsit.

 

Sokszor van, hogy azt az egyet, amit a legjobban akarunk,
nem kaphatjuk meg. Összetöri a szívünket, kikészít. A vágy tönkreteheti
az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit, azok szenvednek a
leginkább, akik nem tudják, mit akarnak.