Na mostmár van miről írni...

It could be sad how times change. When you walk away by someone you used to be able talk for hours and now this person can barely even look at you
~ Szomorú tud lenni, hogy változnak az idők. Amikor elsétálsz valaki mellett, akivel régen órákig tudtál beszélni, most pedig még csak rád sem néz..

Na Hi.
A hírek most nem átlagosak, vagyis nem teljesen, hanem inkább kérdések. És most először szeretnék mindenkit megkérni, hogy aki ezt olvassa, az majd komizzon. Nem szoktam ilyet kérni, de most szükség van rá. Hogy miért? ... na... hát azért, mert ma lent voltam sétálni Vivivel, és amikor feljöttük, Vivi anyja szólt Vivinek, hogy szedjen le egy bejegyzést a blogjáról, mert Dóri anyja írt neki, hogy Dórinak mondta Szilvi, akinek meg Réka, hogy Liliről lehet, hogy nem kéne ezt meg azt írnia, mert lehet hogy olvassa. Na most ugye Lili beteg. Vivi semmi olyat nem írt, ami neki bántó lehet. Az igazságot írta. Azt amit érez. Hogy bántja őt ez. Hogy ez most biztos nehéz. És mindentől függetlenül, a veszekedések után is szeretné, ha Lilinek boldog jövője lenne. És ennyi. Semmi olyan nem került fel, ami bántó lenne... De azért a kérdés felmerül: Mégis ki olvassa a blogunkat a tudtunk nélkül?

 

I never should have let you in.

Sosem kellett volna, hogy közel engedjelek.

Tehát ezért kérnék kommentárt. Mert vannak olyan dolgok, amiket bár a blogban osztunk meg a 'világgal', azért nem szeretnénk, ha a suliban erről beszélnének. És igen, tudom, hogy ez hülyén hangzik, mert ez a napló a neten van, és mindenki tudja olvasni, de ez nem volt szándékos. Oké, ez is hülyén hangzott. Szóval nem az, hogy nem volt szándékos. Ez is csak egy olyan kis hülyeségnek indult, mint bármi más a hálón. Nekem pl volt már kutyás weboldalam, garfield-os, facebook, twitter, aztán hát mondom kipróbálom már ezt is, és no lám, aztán úgy belejöttem, hogy végül már lassan két éve írom ( amúgy majd erről is írni akarok, mert TÉNYLEG MINDJÁRT KÉT ÉVE O.O ), és benne van az életem legmozgalmasabb időszaka, és ez a részem lett. És nekem sokat jelent. Már rég ki akartam törölni, amikor láttam, hogy vissza tudnak vele élni, de nem bírtam megtenni, mert szeretem. Mert ez azért mégis egy darabka belőlem. Méghozzá fontos darabka o.o
Tehát. Már nem egyszer volt olyan, hogy nevet váltottam, titkosítottam, lekódoltam, mindent csináltam már!, és mégis megtalálták. Nem tudom ki az, aki ennyi kíváncsi rám, de szerintem csak arról van szó, hogy magára kíváncsi. Csak azt nézi, hogy mikor merül fel a neve, aztán meg felhánytorgatja előttem. Legalábbis régen ez volt. És ezt NEM AKAROM ÚJRA.

Tudom, azt hiszed rég nem jártam nálad, de hidd el, titokban mindig ott vagyok a felhők felett, veled.

Szóval megkérlek, kedves Akárki, hogy egy jelet hagyj, hogy ki vagy. Csak egy keresztnév is elég. Köszönöm ^^

Bella.